A csernobili tragédia idén április 26-án 24. évfordulójához ér. Ennek kapcsán világszerte többféle megemlékezést és demonstrációt is szerveznek, hogy felhívják a figyelmet az atomenergia valódi veszélyeire. Lehet csatlakozni, vagy akár saját akciót szervezni.
Ha volt is valaha, most már biztosan véget ért az orosz „nukleáris reneszánsz”.
Az orosz energiaügyi minisztérium tervei szerint 2015-ig a reaktorok számát 60%-kal csökkentik, mindezzel megközelítőleg 25 milliárd USD-t spórolnak meg az ország gazdaságnak.
Az antiatom. ru március 23-i teljes sajtóközleménye itt elolvasható angol és orosz nyelven.
Az elmúlt évek egyik legörömtelibb és legeredetibb híre. A német, belga, holland hármashatárnál egy atomerőművet élményparkká alakítottak.
Az atomerőmet 3 milliárd eurós beruházás keretében építették meg, de a helyiek ellenállása miatt nem üzemelt soha. Egy holland vállalkozó jelképes összegért vásárolta meg az erőművet, némi átalakítás után pedig meg is nyithatott a park. A hűtőtornyot befestették, kék ég és hegyek borítják, mászó falat alakítottak ki rajta, van körhinta, és egy kiállítás is az erőműről gyerekeknek. Egybehangzó vélemények szerint a hűtőtorony a legjobb része az egésznek, és ad egy plusz élményt, hogy azért látszik, ez bizony egy erőmű volt valaha.
A francia Areva óriásvállalat végre megerősítette a Greenpeace korábbi felmérést, hogy a sugárzás szintje elfogadhatatlanul magas Akokan utcáin. Areva Nigerben, Akokanban birtokol uránbányákat, a környéken a megengedett sugárzási szint 500-szorosa éri a lakosokat.
Jól kezdődik a 2010-es év! Litvánia csütörtökön véglegesen leállította 26 évvel ezelőtt csernobili mintára épített atomerőművét.
Litvánia 2004-es Európai Unióba történő felvételének egyik feltétele volt, hogy 2010. január 1-jére bezárják elavult reaktorukat és újfajta módon biztosítsák az ország energia ellátását.
Viktor Sevaldin az üzem igazgatója megerősítette, hogy minden a terv szerint ment és az erőművet fokozatosan kapcsolták le az áramtermelésből.
Csernobil 23 évvel a katasztrófa után még mindig tartogat szomorú és veszélyes meglepetéseket a tudósoknak. A hatósugár környékén a talaj még mindig sugárzik és becslések szerint további kb. 180-320 évig kimutatható lesz benne a cézium.
December 12-ére a Koppenhágai Klímakonferencia idejére nemzetközi akciónapot szerveznek civilszervezetek. Az alábbi linken lehet csatlakozni, és saját akciót szervezni.
November 16-án a Greenpeace hat mászója elérte a Happy Ranger fedélzetét. Azt a hajót, ami az épülő Olkiluoto 3 négy fő generátorát, vagyis a reaktor legfontosabb alkatrészeit szállítja jelenleg a Németország és Dánia közötti tengerszakaszon. A mászók két hatalmas bannert feszítettek ki: „Stop EPR” és „Nuclear madness, made in France” felirattal.
Bár Nicolas Sárközy szerint a nukleáris szektor a francia ipar egyik kiválósága. Ez a kiválóság úgy tűnik (ismét!) elmarad az elmúlt hónapokban. Az új generációs Areva által tervezett EPR reaktorok célja volt, hogy megmutassa a francia tervezők nagyságát, de helyette újabb és újabb hibák, csúszások, költségemelkedések jelentkeznek. Továbbra is szorgalmazzuk, francia mérnökök csak kölnit és bugyit tervezzenek!
Blog oldalukon pedig jó írásokat is találhatunk arról, hogy a nukleáris energia szennyező, veszélyes, drága és nem nyújt megoldást a klímaváltozás ellen.
A nyilvántartott nyolc kilogrammnál közel ötször nagyobb mennyiségű, a Greenpeace szerint öt atombomba előállítására elegendő plutóniumot találtak a dél-franciaországi Cadarache nukleáris kutatóközpontjának egyik felszámolás alatt álló laboratóriumában.
A laboratórium közleménye szerint a Cadarache-ban működő, 19 nukleáris létesítményért felelős atomenergiai bizottság arról tájékoztatta a francia nukleáris biztonsági hatóságot, hogy korábban alábecsülték a plutónium technológiai laboratóriumban tárolt mennyiséget, de az semmilyen veszélyt nem jelentett.
Míg a nyugati médiában mindenki szeme Pakisztán nukleáris arzenáljára szegeződik, figyelmen kívül hagyják India sebezhetőségét.
A The Daily Mail News utánajárt és összegyűjtötte legveszélyesebb zónákat, ahol sokszor őrizetlenül hevernek az atombombaként és fegyverként is felhasználható uránércek.
Sok jó térképpel, képekkel, hosszú angol nyelvű cikk:
Greenpeace aktivisták hatalmas „Stop Mochovce” feliratú bannert lógattak le október 12-én a Szlovákiát és Magyarországot összekötő Mária Valéria hídról Esztergomban. Az akció apropója a délutáni magyar közmeghallgatás volt, egy fontos állomása annak a folyamatnak, amely során a szlovákiai Mohi atomerőmű tervezett 3 és 4 blokkjaihoz tartozó környezetvédelmi hatásokat vizsgálják. A civilek szerint a hatásvizsgálat formai okokból, a hatástanulmány tartalmi okokból sem felel meg az alapvető kritériumoknak, ezért az egész vizsgálati folyamat újraindítását követelik.
Mivel egy esetleges szerencsétlenségből származó szennyezés a környező országokat is érintené, így nemcsak a szlovák, de a magyar és az osztrák lakosságnak is lehetősége van véleményezni az építési terveket. A mai magyar közmeghallgatás előtt már szeptember 18-án Pozsonyban, és 25-én Bécsben szerveztek nyilvános fórumokat, ahol a lakosság és a civil szervezetek által feltett főbb kérdésekre a beruházó nem adott megfelelő mélységű válaszokat. Alapvető hiányosságnak bizonyult a hűtővízigény kielégítésére a Garam folyóra tervezett víztározó finanszírozási kérdéseinek és környezeti hatásainak tisztázása, hiszen a közmeghallgatások tapasztalata, hogy az atomerőmű beruházója szívesen áthárítaná ennek költségeit a szlovák államra. A eddigi tartott nyilvános fórumokból az is kiderült, hogy a nagy sugárzású radioaktív hulladékok végleges tárolása sem megoldott, sőt még a kis és közepes radioaktivitású hulladék tárolására szolgáló létesítmény átadási határideje is folyamatosan csúszik.
A Greenpeace aggályosnak tartja továbbá a beruházó, Slovenske Elektrarne (SE) a szlovák minisztériumnak küldött meghallgatásokkal kapcsolatos dokumentumát, amely miatt megkérdőjeleződik a hatásvizsgálati eljárás függetlensége. Ebből kiderül, az építtető cég elvárása, hogy a szlovákiai közmeghallgatás a “lehető legalacsonyabb média- és közfigyelmet” kell kapja, továbbá, hogy “el kell kerülni az antinukleáris feszültségkeltést”, illetve, hogy “a bécsi közmeghallgatást meg kell akadályozni."
A Greenpeace azt is nehezményezi, hogy csak a szlovák területekkel kapcsolatban készült környezetvédelmi hatásvizsgálat, noha az atomerőmű hatásterülete egy 50 km sugarú kör, amelybe Magyarországon fekvő települések is beletartoznak. „A földrengésveszélyes zónába tervezett atomerőművel kapcsolatban a két legsúlyosabb probléma, hogy a tervben nem szerepel egy, a szennyezés szabadba jutását és a reaktorok védelmét is szolgáló konténment, illetve a lehetséges magyarországi hatások vizsgálata elmaradt. A jelenleg zajló hatásvizsgálati eljárás is számos formai és tartalmi sebből vérzik, ezért annak mielőbbi leállítását követeljük. Egy új tanulmányon alapuló független vizsgálatra van szükség, mely Magyarország érintett területeire is kiterjed. ” – mondta el Tömöri Balázs, a Greenpeace kampányfelelőse.
Egy díjnyertes film az indiai Jadugoda városában működő uránbányáról. A cím onnan ered, hogy a legenda szerint itt született Sziddhárta herceg, aki később elindult a megvilágosodás útján. Buddha után sok-sok évvel az 1960-as években pedig ezen a szent helyen nyitottak uránbányát. A működés megkezdése utáni első években a nők sorozatosan elvetéltek, vagy beteg, végtaghiányos, fogyatékos gyermekeket hoztak világra. A városban élők, mivel a kormány által üzemeltett uránbányák veszélyes radioaktív sugárzásáról nem kaptak semmilyen felvilágosítást, sokáig azt gondolták, hogy valamilyen gonosz szellem szállta meg a várost. Évekkel később, amikor orvosok és kutatók érkeztek a városba, akkor tudták meg, hogy mindezek a betegségek és halálesetek az urán miatt történtek. A bánya közelében élő családokat folyamatosan a megengedett sugárzás százszorosa éri. A radioaktív szennyeződés az egész táplálékrendszert megmérgezte. Minden, ami a környékbeli vizekben vagy szárazföldeken megterem, az súlyosan káros az emberi szervezetre. A film megrázó képeket tartalmaz magatehetetlen gyerekekről, és szomorú történetek hangzanak el személyes és családi tragédiákról.
A film angol nyelven, hat részben letölthető a Youtube-ról.
Nemrégiben számoltunk be a nagy berlini demonstrációról és most október 3-án Franciaországban vonult 10.000 ember az utcára, hogy tiltakozzon az EDF ellen.
Kedves európai kormányok, döntéshozók, miniszterek! Értsék meg végre, Európa egyszerűen nem akar atomot!
Az e havi bejegyzésekből már látható és mivel India atomipar szempontjából érdekes helyzetben van, a közeljövőben többet is fogunk foglalkozni vele.
Röviden néhány fontosabb mondat az „indiai energiáról”. Indiának 17 nukleáris erőműve van, melyek összesen 4120 MW energiát állítanak elő, ami az ország elektromosság termelésének 3%-át adja. Vagyis: a legtöbb reaktor elavult, régi, nem működik hatékonyan, de rendszeresen, nagymértékben termeli a veszélyes radioaktív hulladékokat és milliókat emészt fel az államkasszából.
Hosszan, angolul egy indiai független újságírótól a nem létező nukleáris reneszánszról és a széttört tórium álmokról:
Kiszivárgott dokumentumok bizonyítják, hogy a Slovenske Elektrarne (SE) két szovjet tervezésű nukleáris reaktor építéséről szóló közmeghallgatás manipulálását tervezi. A Greenpeace birtokában vannak a cég a kötelező közmeghallgatásokkal kapcsolatos tervei, melyekből kiderül, hogy miként kívánják ellehetetleníteni a mohi atomerőmű két építendő reaktorának kritizálását.
A mohi atomerőmű 3-as és 4-es reaktorának építése az 1980-as években kezdődött, de a “Bársonyos Forradalom” idején leállt. A privatizáció következtében az SE szlovák állami áramszolgáltató részben az olasz energetikai óriáscég, az ENEL tulajdonába került. A szlovák kormány azonban a privatizáció feltételéül szabta az ENEL-nek a projekt befejezését. Miután a reaktorok 1970-es évekből származó szovjet típushoz tartoznak, és az építkezés jelentős része még a 80-as években készült, ezért nem lehetséges a reaktorok új típusúakkal való kiváltása. Ez azt eredményezi, hogy ezen nukleáris reaktorok biztonsági szintje alacsonyabb a jelenleg elfogadottakénál.
A kérdés csak az, hogy vajon hol nőjenek fel? Optimális esetben szép, biztonságos, tiszta természeti környezetben, szülők és testvérek mellett, elegendő ruhával, élelemmel, oktatási és egészségügyi lehetőségekkel. Ehhez képest csupán a nagy energiavállalatok felelőtlen működése, ivóvíz és talaj szennyezése a fejlődő világban elő gyermekek millióit teszik tönkre.
Angol tanulmány India Punjab tartományában előforduló születési rendellenességekről, melyek az erőművek közelében élőknél alakultak ki.
A francia Areva vállalat szóvivője azt nyilatkozta, hogy a Kínában épülő két új EPR reaktor munkálatai a régióban bekövetkezett tájfunok és erős esőzések miatt lettek elhalasztva.
Csúszásokra és költséghalmozódásokra mindig lehet magyarázatot adni az adófizetők számára.