Európában jelenleg épülő egyik atomreaktor:Olkiluoto. A másik reaktort tavaly decemberben kezdtél építeni Franciaországban.
Olkiluoto kiemelten fontos a nukleáris ipar számára: hosszú ideje (Civaux-2, Franciaország, 1993) ez volt az első megrendelés nyugati piacokon. Ez a projekt próbálja demonstrálni, hogy létezik olyan reaktor, ami megfelel az elvárásoknak: a korábbiakhoz képest olcsóbb megépíteni és üzemeltetni, biztonságosabb, és, hogy a nukleáris energia versenyképes a liberalizált piacokon.
Finnországban 4 reaktor működik, kettő Loviisában, kettő Olkiluotoban. Az előbbiek paksi típusúak, nyugati országban egyedül itt épültek szovjet reaktorok, azonban itt konténmenttel sikerült megépíteni őket. Olkiluotoban két svéd forralóvizes reaktor található. A finn parlament 1993-ban elutasította az ötödik reaktorról szóló terveket, 2002 őszén azonban már zöld utat adott Olkiluoto 3-nak. A tenderen a francia AREVA cég 1600 MW-os reaktora futott be győztesként, az építkezést 2005 augusztusában kezdték.
Az építtető TVO cég nem hagyományos energetikai vállalkozás: a cégnek mindössze 25%-át birtokolja energetikai cég (Fortum), 60%-a egy nem profitorientált konzorcium tulajdonában van; a konzorciumot energiaigényes iparágakat képviselő cégek alkotják. A szerződésben az AREVA az erőmű rögzített áron, „kulcsrakész” megépítését vállalta, teljes felelősséget viselve az erőműépületekért és berendezésekért, az építés menetrendjéért és a reaktor megbízható működéséért: 3 milliárd euróért, 48 hónap kivitelezési idővel. Ezen felül az AREVA fizeti az építkezés alatt a tőkeköltségeket, és a reaktor első két töltetét.
A finanszírozást az Európai Megújuló Energia Szövetség (EREF) és a Greenpeace megkérdőjelezte az Európai Bizottság előtt, arra hivatkozva, hogy az megsérti az állami támogatást tiltó Uniós szabályozást. A finanszírozásban részt vevő, Bayerische Landesbank (ami egy állami bank) által vezetett banki konzorcium 1,95 milliárd euró hitelt adott, mindössze 2,6% kamatra. Ami azért nagyon kevés! Ezen felül a francia COFACE exporthitel vállalat 610 millió eurónyi garanciát adott az AREVA-nak, és a Svéd Export Ügynökség (SEK) szállt be 110 millió euróval. A Bizottság végül csak a COFACE szerepét vizsgálta, majd 2007 szeptemberében úgy döntött, hogy a támogatás nem ütközik a fent említett szabályokba. A határozat kihirdetése után egy héttel Neelie Kroes, versenyjogi biztos egy konferencián nyíltan közölte, hogy atomenergia-párti.
A problémák az építkezéssel együtt kezdődtek. 2005 szeptemberében gondok adódtak a betonnal, ami 2006 februárjára máris féléves csúszást okozott. A finn nukleáris biztonsági hatóság, a STUK 2006 tavaszán vizsgálatot indított a problémák okait feltárandó. Rengeteg (mindmáig mintegy 1500) nukleáris biztonsági és minőségi problémát tártak fel. Ezek között szerepelt az AREVA, mint kivitelező tapasztalatlansága, illetve az alvállalkozók tapasztalata, hozzáértése is számos esetben megkérdőjelezhető volt. Pl. egy indiai alvállalkozó nem számolt a tél nevű skandináv jelenséggel, így a generátorépület alapját újra kellett betonozni. A csúszások, pedig egyre csak halmozódtak: 2006 áprilisában már 9 havi, júliusban egy éves, decemberben másfél éves késésről volt szó. 2007 decemberében a reaktor befejezését 2011 nyarára ígérték, 2009 helyett. A késedelemmel együtt emelkedtek a költségek is: először 300, majd 700 millió eurós költségnövekedést kellett elkönyvelni. Némi huzavona (ki miért felelős, kinek mit kell fizetnie) után az AREVA belátta, hogy mivel a TVO nem hajlandó többet fizetni, mint amennyi a szerződésben szerepel, neki kell lenyelnie a veszteséget. Ami a késedelemmel tovább növekedett: 2007. augusztusára 1,5 milliárd euróra tették a francia állam tulajdonában álló AREVA által fizetendő extraköltséget. És egyáltalán nem biztos, hogy az úttörőprojekt vesztesége megtérül a későbbi eladásokon: az építkezés problémáit látva komoly esély van rá, hogy a potenciális (indiai, kínai) megrendelők más gyártó után néznek.
