"2007. november 1-én 439 reaktor működött a világon; öttel kevesebb, mint öt évvel ezelőtt. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 32 építés alatt álló reaktort tart számon, hússzal kevesebbet, mint a kilencvenes évek végén. 1989-ben összesen 177 reaktor működött a mai 27 Európai Unió tagállam területén, ez a szám 146-ra csökkent 2007 végére.
1992-ben adta ki első helyzetjelentését a világ nukleáris iparáról a washingtoni Worldwatch Institute, a WISE-Paris és a Greenpeace International. A 2004-ben az először frissített jelentés eredményei beigazolták az 1992-es elemzés előrejelzéseit. 2000-ben a 436 reaktor beépített összkapacitása kevesebb volt, mint 352.000 megawatt – összehasonlításképpen, a NAÜ 1970-ben 4.450.000 megawatt kapacitást jósolt az ezredfordulóra. Az idén a világ 439 reaktora összesen 371.000 megawatt teljesítményű. Az elektromos áram 16%-át, a primerenergia-termelés 6%-át és a teljes energiafelhasználás 2-3%-át adja a nukleáris energia a világon – kevesebbet, mint csak a vízenergia. A harmincegy atomreaktorral rendelkező ország közül 2003 óta húsznál csökkent a nukleáris energia részesedése az áramtermelésben.
A működő reaktorok átlagéletkora 23 év. Egyes nukleáris létesítmények 40 éves vagy még hosszabb reaktor-üzemidővel számolnak. Figyelembe véve azonban, hogy az eddig bezárt 117 reaktor átlagéletkora is csak 22 év volt, a működési idő megduplázódása meglehetősen optimistának tűnik. Mindazonáltal, minden ma működő és építés alatt álló reaktorra negyven éves átlagos élettartamot feltételezve kiszámoltuk, hogy hányat kell majd leállítani évről évre. Ebből kiderül az is, hogy a következő évtizedekben hány új reaktort kellene a hálózatra kötni ahhoz, hogy jelenlegi számukat fenntartsuk.
A jelenleg építés alatt álló blokkok mellett további 69 reaktort (42.000 MW) kellene tervezni, építeni és 2015-ig hálózatra kapcsolni, vagyis addig minden másfél hónapban egyet, valamint további 192 reaktort az utána következő évtizedben – 18 naponta egyet – ahhoz, hogy a mai szintet fenntartsuk.
Még ha Finnország és Franciaország meg is épít egy-egy EPR-t, Kína húsz blokkot, Japán, Korea és Kelet-Európa egyet-egyet, a jelenlegi tendencia tovább fog folytatódni: csökkenni fog a nukleáris energia szerepe a következő húsz-harminc évben. A rendkívül hosszú átfutási idő miatt (10 év vagy még annál is több), valójában lehetetlen akár csak fenntartani is, nemhogy növelni a működő reaktorok számát a következő húsz évben, hacsak nem emelik jelentősen negyven év fölé a reaktorok élettartalmát. Azonban ennek a feltevésnek jelenleg semmi alapja nincs.
A szakképzett munkaerő hiánya, a gyártókapacitások szűk keresztmetszete (a Japán Acél Művek az egyetlen a világon, amely a reaktortartályok gyártásához szükséges műveleteket el tudja végezni), a nemzetközi pénzintézetek bizalmatlansága, az erős verseny a földgáz és megújuló energiák oldaláról, mind a reaktorok öregedésével küszködő iparág helyzetét súlyosbítják.
A nukleáris ipar zászlóshajójaként emlegetett finnországi Olkiluoto 3-as reaktor építése - amely a világ legnagyobb reaktorépítő cége, az AREVA kivitelezésében épül - jelenleg két év csúszásnál és másfél milliárd euró (50%-os!) többletköltségnél tart, alig két évvel az építkezés kezdete után.
2005-ben a Nuclear Engeneering International című lap az alábbi, saját főcíme alatt adta ki a 2004-es helyzetjelentésünket: „A kifelé vezető úton – A nukleáris reneszánszról szóló jelentésekkel éles ellentétben az atomkor inkább a szürkületbe vész, mint a hajnalát éli.”
Ehhez 2007 végén nekünk sincs hozzáfűznivalónk."
