Antiatom

Nyugtalanító biztonsági szint

Az Enel/SE közleményeivel – miszerint a mohi reaktorok elérik a mai, ún. harmadik generációs reaktorok biztonsági szintjét – ellentétben az igazság az, hogy ezek a reaktorok lényegesen veszélyesebbek, mint a ma Európában épülő reaktorok. A mohi reaktorokat az 1970-es években tervezték, az építkezés a 80-as években kezdődött. 1993-ra, amikor az építkezést leállították, az építmények 70%-a már elkészült, a berendezések 30%-át (pl. gőzfejlesztők, a turbinák egyes részei) már beszállították. Ezen adottságok igen jelentős mértékben korlátozzák, hogy lényegi változtatásokat hajthassanak végre. Ezért gyakorlatilag lehetetlen a jelenlegi biztonsági előírásoknak megfelelő szintet elérni.

Mindez különösen aggasztó annak fényében, hogy Mohi a szlovák-magyar határtól alig negyven, Budapesttől pedig mindössze nyolcvan kilométerre található.

A reaktorok kritikus biztonsági problémái

- A technikai korlátok lehetetlenné teszik a biztonsági rendszerek fizikai elkülönítését.
- A reaktoroknak nem lesz konténmentje (ez egy vasbeton védőburok, amely baleset esetén megakadályozza a radioaktív anyagok környezetbe jutását, illetve külső hatásoktól is védi a reaktort), csak egy annál alacsonyabb szintű védelmet kínáló rendszere. Ez a rendszer egy baleset esetén a konténmenttel ellátott reaktorokhoz képest mintegy tízszer több radioaktív anyag távozását engedi meg! Az 1970-es évek óta a legtöbb második generációs nyomottvizes reaktort már konténmenttel építették, a jelenleg épülő harmadik generációs reaktorok pedig továbbfejlesztett, kettősfalú védőburokkal készülnek
- Külső hatásoknak (repülőgépbecsapódás vagy rakétatámadás) sem a reaktorépület, sem a konténmentet helyettesítő rendszer nem áll ellen.

A társadalmi részvétel és a környezeti hatásvizsgálat kérdésében tanúsított hozzáállás az 1986-os, keleti-európai országokra jellemző elvárásoknak felel meg, nem a 2008-as Európai Uniós előírásoknak

Szlovákia kitart amellett, hogy az 1986-ban kiadott építési engedély mindmáig érvényes. A jelentős változtatások ellenére Szlovákia nem tervezi sem környezeti hatástanulmány készítését, sem a határokon átnyúló hatások vizsgálatát. Ez egyértelműen megsérti az EU környezeti hatásvizsgálati (KHV) eljárásokról szóló direktíváját, és az ESPOO-i Egyezménynek a határokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló előírásait. Az Európai Bizottság osztja kétségeinket, és vizsgálatot indított Szlovákia új, 2006-ban elfogadott, KHV-ra vonatkozó törvénye ügyében.