Meglátogattunk a Greenpeace Fukusima Árnyékvilág...mondd Te mit választanál? c. kiállítását a Blahán. A kiállítás legfőbb ismérve  azon kívül, hogy informatív, az az, hogy nagyon szemléletes, érzékletes is. Sokunknak nem mondanak semmit a hírekben hallott adatok, hogy épp ennyi és annyi sugárzást mértek az erőmű környékén, Fukusima tartományban vagy éppen Tokióban. Ám ezen kiállítás nem erre koncentrál, bár ezekhez az információkhoz is hozzájuthatnak az érdeklődők. A képek nagyon érzékletesen mutatják be azt a szomorú tényt, hogy a katasztrófa következtében kb. 150.000 ember kényszerült elhagyni otthonát, és kénytelen azóta is máshol élni. Konkrét személyek, tanárnők, farmerek, halászok, mindennapi emberek köszönnek vissza a fotókon; Fukusima valódi áldozatai. A híradókban távoli dolognak tűnik az, hogy egy ázsiai országban több mint 100.000 embert telepítettek ki. Ám a kiállítás végigjárása után, egy emberi arc néz ránk vissza. Olyan emberek akik generációkon keresztül gazdálkodtak, éltek Fukusimában, és az atomkatasztrófa miatt életük sosem lesz már olyan, mint amilyennek megszokták. Hiába kapnak esetleg kártérítést, az nem pótolhatja a veszteségeket amiket elszenvedtek a lakosok az atomerőmű közelében. A katasztrófa költségei 520-650 milliárd USD-nál járnak már most, és senki nem tudja még csak megbecsülni sem, hogy mennyibe fog még kerülni ez a további években, évtizedekben. Hiszen egy atomkatasztrófa, nem hasonlítható össze egy áradással például, ahol pár év alatt újraépíthetünk mindent, visszaköltözhetnek az emberek és minden megy tovább mint azelőtt. A sugárzással nem lehet mit kezdeni, ott marad évtizedekig. Mindezen költségek az adófizetőket terhelik, hiszen az erőművet üzemeltető vállalat, a TEPCO 1,63 milliárdra volt biztosítva, körülbelül 3 milliárdod fizetett ki eddig, azaz az eddigi költségek törekédét.  Felmerül a kérdés, hogy ha ekkora károkat képes okozni az atomenergia, a költségekről nem is beszélve, akkor három  ilyen hatalmas (és sok-sok  „kisebb”) katasztrófa után, miért engedünk még utat az atomenergiának, főleg tudva azt, hogy van biztonságos, tiszta, gazdaságos alternatívája. A kiállítás erről is szól, végigtekinthetjük a Greenpeace álláspontját, a megújulók és az energiahatékonyságban rejlő lehetőségekről. Hazánk hatalmas lehetőségekkel rendelkezik ezen a téren.
Megkérdeztük a kiállításon naphosszat kint lévő aktivistákat, milyen élményekkel lettek gazdagabbak:

„Rengetegen nézik meg minden nap a kiállítást, sok érdeklődő jön hozzánk beszélgetni is. Több  nyitott, pozitív emberrel is beszélgettünk mindegyik nap. A legtöbben elutasítják az atomenergiát, tanulva Csernobil,  Fukusima és Three Mile Island  példájából.Voltak olyanok is persze, akik kérdezték, hogy miért nem támogatjuk az atomenergiát, nos azért nem mert mint a külföldi példák is bizonyítják, mind a bővítés mind pedig az élettartam hosszíbtás is drága, sőtt folyamatosan drágul az építés során. Nem lenne ez másképpen Paks esetében sem. A biztonságot pedig nem tudja egy építő, üzemeltető sem garantálni, a gyakorlati tények alapján eddig átlag 10 évente történt egy-egy leolvadás, a kisebbekről nem is beszélve. Többen támogatásukról biztosítottak minket, bíztattak, hogy tartsunk ki. Az egyik beszélgetés mely a leginkább megmaradt, egy hölgyel volt, aki épp kórházba sietett beteg gyerekekhez. ezt hallva adtunk egy jó kupac matricát, szerény apróság csak, de a gyerekek szeretik a színes dolgokat, bíztunk benne, hogy azért örülni fognak neki.Volt akivel nagyon jót beszélgettünk például a csökkenő kőolaj és uránium készletekről, vagy éppen a panelházak szigeteléséről. Persze volt olyan is aki azt javasolta, hogy menjünk inkább kapálni, de ezt különösebben nem zavart bennünket. Az érdeklődők döntő többsége nyitott volt, kellemes hetet töltöttünk a téren. Március ötödikétől pedig irány a Moszkva tér."

A kiállítás további helyszínei: Széll Kálmán (Moszkva) tér  március 5.-10-ig,  valamint március 19-23.-ig Örs Vezér tere.

Online itt tekinthető meg a kiállítás.

A Blaha Lujza Téren készült képeinket pedig itt tekinthetik meg.